Dr. Négyesi Lajos hadtörténész volt a vendégünk

admin : 2018. 03. 20. - 17:57
Dr. Négyesi Lajos

Köztünk élnek… sorozatunk március 19-i vendége dr. Négyesi Lajos ezredes, egyetemi adjunktus, a hadtudomány PhD doktora, a magyar csaták ismerője volt. A hadtörténész általában könyvtárakban, levéltárakban kutat különböző hadiesemények után, tanulmányozza a csaták körülményeit: helyszín, időjárás, hadak felszereltsége, száma-összetétele, taktikája, stratégiája, fegyverek technikája.

Négyesi Lajos mindig kimegy a terepre kutatni. Első terepgyakorlatát 1986-ban Veszprémben aknakeresővel végezte. Veress D. Csaba történész szerettette meg vele a hadtörténelmet. A régi dolgok érdekelték, régész, történész szeretett volna lenni már gyermekkorában.

Veszprémben, a királynők városában született, 1997-ben költözött feleségével és két lányával Esztergomba, és azóta is itt él.

Munkahelye a Hadtörténeti Intézet és Múzeum; a Magyar Hadtudományi Társaság Csata- és Hadszíntérkutató Szakosztály titkára, a Honvéd Kulturális Egyesület Hadtörténelmi Tagozat vezetője. A Don-kanyarnál elesett máig ismeretlen magyar katonák után kutat, neveiket segíti a Voronyezsi gránit emléktáblára vésetni.

Katonai tapasztalatai: mélységi felderítő csoportparancsnok, zászlóalj hadműveleti tiszt, hadtest mélységi főtiszt, Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem hadtörténelem oktató, egyetemi adjunktus. 1995-ig 230 ejtőernyős ugrást hajtott végre.

Kutatási területe a középkori magyar és egyetemes hadművészet, csaták története, csata- és hadszíntérkutatás.

A beszélgetés csakhamar a csatákra terelődött. Esztergom 1595 évi ostromáról megtudtuk, hogy a császári hadvezér, Karl Mansfeld parancsnoksága alatt Esztergom alá érkezett mintegy 40.000 fős sereggel szemben a várat mindössze 2.300 török katona tartotta Kara Ali bég vezetésével, akikhez még további 400-700 főnyi felfegyverkezett helybeli lakos csatlakozott.

Négyesi rámutatott a hadvezetés nehézségeire és arra is, hogy milyen könnyen csődöt mondhat egy másfél hétig tartó, gondosan előkészített hadmozdulat is. Egyik konkrét példaként a július 11-i rohamot idézte. Közel kétheti ostrom után rohamérett lett a Víziváros fala. A támadásra vallonokat jelöltek ki. A meginduló rohamoszlopot azonban kisebb-nagyobb hajdú csapatok zavarták meg, akik borgőzös állapotukban szintén csatlakozni akartak a rohamhoz. A törökökéhez hasonló öltözetet viselő, és a vallonok számára ugyanúgy érthetetlenül beszélő és kiabáló hajdúkat a rohamoszlop kitörő törököknek nézte, aminek következtében a rend hamarosan felbomlott, és néhány pillanat alatt semmivé lett a hosszan előkészített roham. Ugyanakkor az előadó hozzátette, hogy a magas borfogyasztás mögött nem feltétlen alkoholizmust kell keresni, hanem annak többnyire a rossz minőségű ivóvíz volt az oka. Azt is meg kell említeni, hogy a korabeli borok alkoholtartalma sokkal alacsonyabb volt, mint a mai boroké.

Két önálló kötete jelent meg, a Szent István a katona (Honvéd Kiadó, 2000.), és a 46-os szegedi bakák a tolmeini hídfőben (Hadimúzeum Alapítvány, Budapest, 2007.). Számos tanulmány szerzője, többek közt feldolgozta a mohácsi, a ménfői, a muhi, és a pozsonyi csatát. (A kötetek megtalálhatók könyvtárunkban!)

Rendkívül szimpatikus tudós férfit ismerhettünk meg személyében, akin látszott, hogy nagy élvezettel és közérthetően mondja el a régmúlt véres csatáit. A jelenlévő frankás diákok szeme is felcsillant előadása közben.

Hámosné Szőke Anna