Nemere István (Pécs, 1944. november 8. –) író, műfordító. Rendkívül termékeny író, 2012-ig közel 600 könyve jelent meg magyar nyelven, mely magyar rekordnak számít. Műveinek eladási példányszámai megközelítik a tizenegymilliót. Főleg sci-fi könyvei és paranormális jelenségekkel foglalkozó művei tették ismertté, de több más műfajban is publikál. Számos nyelven adták ki műveit, köztük perzsául és eszperantóul is. Az 1990-es években kétszer egymásután megválasztották a Nemzetközi PEN Club eszperantó csoportja elnökének, aminek alapján a Svéd Akadémiánál javaslatot tehet valakinek irodalmi Nobel-díjra való jelölésére. A Magyar Írószövetségbe viszont nem vették fel. Bevallása szerint tartózkodik az élvezeti szerektől (kávé, alkohol, dohányzás és egyéb drogok) és munkamániás. Megrögzött optimista és a politikát kerülő ember.
Eredeti családneve Niedermayer. Szülei Veszprém és Somogy megyei falvakban éltek; apja körzeti orvosi munkát vállalt, anyja pedig a háztartást vezette. Szemészorvos apja nehéz sorsú családból származott, ezért a családban csak az ő taníttatását tudták fizetni. Nemere Istvánt apja csak születése után két évvel láthatta először, miután hazatért a hadifogságból. Anyja vagyonos családból származott, és a társadalmi, illetve korkülönbség miatt a család ellenezte a házasságot, amelyet azonban végül mégis megkötöttek. Az államosítás idején anyai ági rokonai elveszítették vagyonukat, és a kommunista rendszerben megtűrt személyek lettek. Nagyszülei Tihanyba költöztek.
1963-tól, az érettségi megszerzése után munkába állt, miután sikertelenül próbálkozott azzal, hogy felvegyék a tanárképző főiskolára. Kezdetben gépgyári munkásként, majd erdészetben és könyvesboltban dolgozott. Budapesten töltötte le katonai szolgálatát. Ezután az Állami Térképészeti Hivatalnál dolgozott, majd boncsegéd lett, és boncolásokon is részt vett. Rövid ideig statisztaként dolgozott a Hunnia Filmgyárban.
1972 őszén Esztergomban telepedett le, és beiratkozott az ELTE könyvtár szakára. 1975-ben diplomázott. 1972–1979 között másodállásban mint mentőápoló, könyvtáros és biztosítási ügynök dolgozott, majd 1980-tól szabadúszó és főállású író lett.
Az 1970-es években sikerült több újságnál is megjelentetni írásait. Első könyve (A rémület irányítószáma - krimiregény) 1974-ben jelent meg, amelyet egyre több követett. Kezdetben saját nevén publikált ifjúsági írásokat, de azután főleg tudományos-fantasztikus regényeket írt. Ezenkívül publikált még krimiket, kaland- és később társadalomlélektani regényeket is. 1981 óta már nem volt év, amikor ne jelentek volna meg Nemere-könyvek. A rejtélyes jelenségekkel, a történelem titkaival és az emberi képességekkel kapcsolatos paratudományos könyvei ellentmondásos visszhangra találtak, de ismertté tették a nevét. Később egyre gyakrabban írt írói álnév alatt, néha női néven is. Napjainkban főleg történelmi témájú könyveket publikál, nem szokványos módon. Néhány évig egy tévécsatornánál interjú műsort vezetett. 2010-ben 411 ezer Nemere-kötet kelt el Magyarországon, 2011-ben pedig 380 ezer könyvét adták el.
forrás: wikipédia