„Legyünk büszkék a múltunkra”

admin : 2019. 11. 19. - 11:12

Izgalmas beszélgetés részesei lehettünk november 18-án könyvtárunkban. Bán János (vagy író nevén Bán Mór) volt a vendégünk, akinek legnépszerűbb regénysorozata a Hunyadi-ciklus, melyből már tíz kötet jelent meg.. A Hunyadiak története legalább olyan szövevényes, cselszövésekkel teli és izgalmas, mint Szulejmáné, a Tudoroké vagy a Borgiáké. Az íróval Bánhidy Vajk beszélgetett.

Legelőször a témaválasztásról esett szó. Bán Mór a Hunyadi sorozat megírása előtt sci-fivel és fantasyval foglalkozott, és sokáig eszébe sem jutott, hogy más műfajba belekóstoljon. Mint olvasó, viszont imádta a történelmi regényeket, és felfoghatatlan volt számára, hogy a magyar könyvpiacon már a kétezres évek elején is óriási mennyiségben megjelenő és nagyon népszerű francia, amerikai, angol történelmi sorozatok mellett miért nincsenek hasonló, a magyar múltra fókuszáló, magyar szerzők által írt művek. Miközben a mi történelmünk elképesztően gazdag, és sok véres veszteségünk ellenére nagyon is felemelő.

 A klasszikus Jókai-, Mikszáth-, Gárdonyi-korszak bőséges terméséhez képest a magyar történelmi regény pár évvel ezelőttig szinte teljesen hiánycikknek számított a könyvesboltokban. A szocializmus évei különösen nem arról voltak híresek, hogy szerették volna a nemzeti öntudatot erősíteni, sőt, minden, a dicső múltat felelevenítő „magyarkodás” gyanús volt. Így a történelmi regényt az ifjúsági kategóriába száműzték, mintha csak egy kinőhető gyerekbetegség lenne. És ha az igazán jó, elfogadott magyar írók mégis hozzányúltak a múlthoz, inkább a depresszív, negatív eseményeket vették sorba. Jeles királyainkról, még az Árpád-háziakról sincs a mai napig olyan jellegű regénysorozat, mint például Robert Merle világsikerű Francia históriája. Hogy a filmes feldolgozások hiányáról ne is beszéljünk: a Várkonyi Zoltán-féle adaptációk óta nem készültek meghatározó történelmi filmjeink.

Hunyadi János a hit védelmezője volt, katonaember, aki ösztönös zsenialitással látta el a feladatát. Származásáról számos különféle verzió él a történészek között is, de Bán János szerint ugyanúgy joggal tudhatjuk őt magyarnak, mint Zrínyit, Petőfit vagy az aradi tábornokokat. Egész életében a hazáért harcolt, a vérét adta a nemzetért. Izgalmas kontraszt vele szemben fia, Mátyás, aki a magyar emlékezetben szeretett, igazságos királyként maradt fenn, holott saját korában alattvalói körében rendkívül elutasított, sőt gyűlölt uralkodó volt. A köréje fonódó kultusz Mohács után alakult ki, mert el kellett telnie 30-40 évnek ahhoz, hogy a nemzet rádöbbenjen, milyen igaza volt Mátyásnak. Zsarnokként uralkodott, sokszorosára emelte az adókat, de felépítette azt a hadsereget, amivel megvédte az országot, sőt az egész térséget az iszlám hódítással szemben. Korát megelőző, nemzetközi kitekintéssel rendelkezett, amit kortársai nem értettek, sőt a hozzá legközelebbi személyek lázadtak fel ellene. A harmadik, erélytelen nemzedék, amit Corvin János képvisel, mutatja, hogy a Mátyás halálától Mohácsig eltelt 36 évben hogyan hullik szét egy erős ország. A központi vezetés nélküli, széthúzó ország aztán szükségszerűen elbukott a sokszoros túlerővel szemben.

Az író jelenleg a Hunyadi János életét feldolgozó regényciklus 10. részénél tart, és a jövőbeni tervek között szerepel a sorozatból készülő filmfeldolgozás. A rendezvényen sok érdekfeszítő témát érintettünk, a hazai és nemzetközi kitekintéssel. A beszélgetést hallgatva sokan kedvet kaptak a könyv elolvasásához, amelyet a könyvtárból kikölcsönözhetnek.

A beszélgetésről készült felvételt a Médiátárban, a fényképeket a Galériában tekinthetik meg.

Hámosné Szőke Anna