Nemes Tamás mesélt és énekelt a könyvtárban

admin : 2019. 04. 16. - 17:47

Köztünk élnek sorozatunk 2019 április 15-i vendége dr. Nemes Tamás főorvos volt, akivel Sinkó Gyula beszélgetett. Nemes Tamás 1938. augusztus 12-én született Tapolcán. Két éves korában került Esztergomba, amikor édesapját, dr. Nemes Kálmánt kinevezték a csonka Esztergom vármegye pénzügyőr parancsnokának. Iskolai tanulmányait a Petőfi Sándor Általános Iskolában, majd az akkori I. István (későbbi Szent István) Gimnáziumban végezte. Saját bevallása szerint ifjúkorában féktelen fenegyerek volt. 1956 őszén a budapesti Orvostudományi Egyetem hallgatója lett. Az október 23-i eseményeken jelen volt, a forradalom leverését hatalmas csalódásként élte meg. Az egyetemi oktatás újraindulása után, 1962-ben szerzett orvosi diplomát, summa cum laude minősítéssel.

Orvosi munkásságát az esztergomi kórház Fertőző Osztályán kezdte meg. 1966-ban szakvizsgázott csecsemő- és gyermekgyógyászként. Rövid ideig körzeti gyermekorvos volt, majd 1969-től iskolaorvosi munkát végzett Szentgyörgymezőn. Ezzel párhuzamosan gyermekgyógyászati magánorvosi tevékenységet is folytatott – szakmai tudása, embersége, közkedveltsége okán praktizálása befejezése után még évtizedekig fordultak hozzá segítségért, tanácsokért. A ’70-es évek elején visszatért a Fertőző Osztályra, és egészen 1991-ig az intézmény kötelékében állt. Az osztály megszűnése kapcsán pályázta meg és nyerte el az akkor szerveződő Állami Népegészségügyi és Tiszti Főorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) esztergomi szervezetének vezető tisztségét, így lett a város első tiszti főorvosa. 1998-ban az ÁNTSZ megyei intézetéhez csatlakozott, majd két év elteltével a dorogi szervezethez került, ahol tisztiorvosként tevékenykedett, egészen 2006-os nyugdíjba vonulásáig.

Esztergomért való tenni akarásától hajtva a 1970-es évek elején kezdte meg közéleti tevékenységét: 1973-tól városi tanácstag, bizottsági elnök, majd 1980-tól megyei tanácstag és csoportvezető. Kollégái és ismerősei biztatására pártfüggetlenként elindult az 1985-ös parlamenti választásokon, és a szavazatok 62,4%-ával megválasztották az esztergomi választókerület országgyűlési képviselőjének. Akkor még nem tudhatta, hogy egyúttal a rendszerváltást előkészítő „reformországgyűlés” tagjává is vált. A településfejlesztési és környezetvédelmi bizottság tagjaként Esztergom érdekeiért kiállva több, nagy visszhangot kiváltó felszólalásában a bős-nagymarosi vízlépcső megépítése ellen foglalt állást. Ezeknek is köszönhetően a Parlament végül megszavazta a beruházás leállítását, akárcsak azt a kezdeményezését, hogy az újonnan felálló Alkotmánybíróság székhelyéül Esztergomot jelöljék ki (ez a rendelkezés ténylegesen sajnos soha nem jutott érvényre). Elsőként szólalt fel az Országgyűlésben az akkoriban „Csonka híd”-ként emlegetett Mária Valéria híd újjáépítésének ügyében, valamint a „bánomi áttörés” pénzügyi támogatásáért egy költségvetési vitában. Jó kapcsolatot ápolt Jócsik Lajos íróval.

Az 1989-es rendszerváltást reményekkel, illúziókkal telve élte meg. Bár tisztában volt vele, hogy semmi esély újraválasztására a tavaszi országgyűlési választásokon, becsületből elvállalta a főként hátrányos helyzetű társadalmi csoportok, érdekvédő szervezetek képviseletét ellátó Hazafias Választási Koalíció jelöltségi felkérését. Az akkori politikai erőviszonyok és preferenciák alapján a kudarc borítékolható volt. Ennek ellenére a közélettől nem távolodott el teljesen: 1991 májusában a Komárom-Esztergom Megyei Közgyűlés alelnökévé választották. Később tiszti főorvosi tevékenységével való összeférhetetlenség miatt erről a tisztségéről lemondott. A 2000-es évektől visszavonult az aktív közéleti szerepléstől.

Pályafutása során kevés szabadidejét a családjának és hobbijának, a kóruséneklésnek szentelte, alapításától kezdve 51 éven át volt az esztergomi Monteverdi Kórus tagja, a beszélgetés során számos alkalommal dalra fakadt, és énekével vidám hangulatot varázsolt a könyvtárba. Jelenleg nyugdíjas éveit éli.

Szakmai pályafutása alatt esztergomi csecsemők és gyermekek ezreit gyógyította. A városban lakók csodadoktorként emlegették, egy perforált vakbélgyulladás és egy Frendon idegnyugtató-mérgezés időben való észleléséért. 2018-ban Esztergom Városa Pro Urbe Esztergom kitüntetést adományozott neki.

Rengeteg ismerőse, tisztelője és egész családja (kivéve külföldön élő lányát) jött el a rendezvényre, és a beszélgetés oldott hangulatban zajlott. Sokat és élvezetesen mesélt életútjáról, munkájáról. Mind orvosként, mind közéleti szereplőként elhivatottan, lelkiismeretesen, pontosan tett eleget feladatainak. Zárásként Wernke Bernát ajándékozta meg őt egy saját verssel.

A rendezvényen készült fényképfelvételeket a könyvtár honlapján keresztül a Galériában, a videofelvételt a Médiatárban nézhetik meg.

Hámosné Szőke Anna