Szárnyaló gondolatok
A hosszabb bejegyzések tartalmukban mindig hordoznak magukban valamilyen különlegességet. Még akkor is így van ez, amikor látszólag semmi különös nem történik az életünkben. Írás előtt vagy írás közben rádöbbenünk valamire, felfedezünk valamit, vagy feltűnik egy gondolat, ami az eddig megszokottakkal ellentétben más megvilágításba kerül és ránk nézve különös üzenetet hordoz. Tehát így vagy úgy, ezeket a dolgokat valamiért le kell írnunk, szárnyalnak a gondolataink.
Én most egy érdekes részletre leltem rá a Csodák tanítása című könyvből, ami az útelágazásról szól, és ezt be is írtam a naplómba.
Az útelágazás
„Amikor elérkezel arra a helyre, ahol nyilvánvalóvá válik az útelágazás, nem mehetsz tovább előre. Vagy az egyik úton haladsz tovább, vagy a másikon. Mert ha most egyenesen haladnál tovább azon az úton, amelyiken elérted az elágazást, sehova sem jutnál. Azért jöttél el idáig, hogy eldöntsd, melyik utat választod. Az idáig megtett út többé már nem számít. Már nem lehet hasznodra. Ha idáig eljutottál, nem juthatsz rossz döntésre, bár halogathatod azt. S az eddigi út egyetlen része sem tűnik olyannyira reménytelennek és haszontalannak, mint az, ha csak álldogálsz az elágazásnál, és nem döntöd el, melyik irányban indulj tovább.”
Zimonyi Zsanett írása, alkotásai