Rofusz Kinga illusztrátor munkáival már sok Olvasónk találkozhatott például Szabó T. Anna könyveit lapozgatva. Képi világára jellemző az egyediség és az innováció. Az esztergomi Helischer József Városi Könyvtárban a meseillusztrátorok hetére készülve kérdeztük Kingát többek között a könyvtárakhoz fűződő kapcsolatáról, gyerekkori olvasmányélményeiről.
- Bizonyára mindannyiunk életében vannak emlékezetes olvasmányélmények. Neked melyik volt az első könyv, amihez érzelmi szálak fűztek akár történet, akár illusztráció szempontjából?
Nekem három emlékezetes könyv is van: Az egyik a Panci Manci című képeskönyv, amit Heinzelmann Emma illusztrált. Szerettem a történetet is és a képeket hozzá nagyon-nagyon. Van egy csodálatos, erőteljes világa, ami azért elég humoros, időnként groteszk is, és ez nekem nagyon tetszett Azt rongyosra nézegettem. A másik a Kis Mukk története, ami egészen varázslatos, mert bábos jelenetek az illusztrációi. A harmadik pedig A kis herceg, amit nagyon szerettem. Nem tudom, mit érthettem belőle. Azt hiszem inkább éreztem a finomságát, érzékenységét, törékenységét.
- Te hogy fejeznéd be a következő gondolatmenetet? Számomra a könyvtár olyan hely, ahol
Számomra a könyvtár olyan hely, ahol élni is tudnék. Sokszor elképzeltem, és még ma is el szoktam játszani a gondolattal, hogy egy hatalmas könyvtárban élünk, tesszük a dolgunkat és azok között dolgozhatok. Szép régi világtérkép a falon (már ha van szabad falfelület) földgömb és mindenhol könyvek gyönyörű, régi fa könyvespolcokon. Olyan magasak, hogy létrán kell felmászni.
- Amikor gyermekeidnek mesekönyveket válogattál milyen szempontok szerint választottál?
Hát, leginkább a saját önző szempontjaim szerint : hogy tetszik –e a történet vagy az illusztráció. De soha nem szerettem volna ízlésrendőrségként tenni ezt, egyszerűen csak azt vettem, ami tetszett. És nagyon tetszenek a mai ismeretterjesztő illusztrált könyvek, ez egy egészen csodás és innovatív területe lett az illusztrációnak. Nagy kedvencem a Világlátó például.
- Mit tanácsolsz azoknak a gyerekeknek/fiataloknak, akik illusztrátorok szeretnének lenni, hogyan készüljenek erre a hivatásra?
Azt szoktam mondani, hogy csak olvassanak vagy húsz éven keresztül és ez tényleg nagyon fontos!
- Általában mesékhez, versekhez készítesz illusztrációkat, de például Otthon című könyvedben nincs leírva a történet, hanem a mesélőnek kell az illusztrációk által kitalálni a cselekményt. Melyik munkafolyamat komfortosabb számodra, ha egy adott szöveghez kell a képi világot elképzelned, vagy amikor szabadon szárnyalhat a fantáziád?
Nagyon szeretek szövegekkel dolgozni. Nagyon-nagy kaland és csodálatosan kivételes helyzet, hogy mindenféle különleges világba beleköltözhetek egy időre, ott élhetek, időnként „garázdálkodhatok„. A Silent book pedig nagy szerelem. Az egy másfajta koncentrációt igényel, és nagyon szeretném sokat művelni.
- Ha magadat színekkel kellene jellemezned, mely színek lennének azok és miért?
Nagyon szeretem a türkizeket, a zöldeket.
- Közeleg az adventi időszak, ezért kezembe került Szabó T. Anna: Adventi kalendáriuma. Szerinted ennek az időszaknak mi a legfontosabb üzenete?
Hát, tulajdonképpen ugyanaz, ami minden egyes napnak: a figyelem befelé és kifelé .
- Jelenleg milyen könyvön dolgozol?
Egy francia szerző ifjúsági regényén. Nagyon jó szöveg, élvezetes, olykor kíméletlen humora van.
Pifkó Szera