1934. március 12-én született Budapesten. Édesanyja, Berkovics Mária volt könnyűfémolvasztó segédmunkás, piaci árus, később háztartásbeli. Édesapja, Reif Sándor szakmája szerint szűcs, de tanult mesterségét nem gyakorolta, hanem vásározott, trafikot vezetett, alkalmi munkákból élt. Moldova elemi iskolai tanulmányait a Pongrácz úti iskolában, középiskoláit a Szent László Gimnáziumban végezte, 1952-ben érettségizett. Ezekben az években versenyszerűen futballozott, bokszolt, sakkozott. Három testvére közül bátyja vegyészmérnök volt (negyven évet töltött el egy munkahelyen), húgai rádiós, illetve tévés szakemberek.
1952-ben felvételt nyert a Színművészeti Főiskola dramaturg szakára, ahol többek között Háy Gyula, Mészöly Dezső, Gyárfás Miklós voltak a tanárai, osztályfőnöke Hegedüs Géza. 1956 harcaiban fegyveresen vett részt. Noha 1957-ben összes államvizsgáját sikeresen letette, ebben az évben mégis otthagyta a főiskolát. Miután osztálytársát, Csurka Istvánt és tanárát, Háy Gyulát bebörtönözték, ő maga pedig Rajk Lászlóról akart drámát írni, nem látta értelmét a diploma megszerzésének. (Évekkel később kapja azt meg.) Kazánszerelőként helyezkedett el, de volt bányász, kertész, javítóintézeti nevelő Aszódon és a budapesti Szőlő utcában, dolgozott konzervgyárban.
Pályakezdésére a Füst Milán vezette szombat délutáni műelemzés-beszélgetések és Kardos Lajos pszichológiai előadásai gyakorolták a legnagyobb hatást. Első írásai a főiskola Sirály című sokszorosított lapjában jelentek meg Galgóczi Erzsébet, Csurka István társaságában.
1958-ban a filmgyárba kerül dramaturgnak, tíznél több forgatókönyvet ír, de ezekből nem lett film, kivéve a Fejér Tamás rendezte Szerelemcsütörtököt. Ádám Ottóval, Makk Károllyal dolgozott együtt. 1964-től szabadúszó, délelőtt a Hungária kávéházban vagy a Kis Lucullus étteremben, délután a Széchényi Könyvtárban ír. Első riportja a Csillagban, első novellája pedig az Új Írásban jelent meg. Noha jó néhány elbeszélése és szatírája látott napvilágot ebben az időszakban különböző periodikákban, első kötete csak hétévi vajúdás után, 1963-ban jelent meg. (Az idegen bajnok című elbeszéléskötet, Szépirodalmi Kiadó.) Az irodalmi közvélemény azonnal felfigyel az eredeti hangú, gördülékeny stílusú, kemény kiállású íróra. Következő kötete, a Sötét angyal című regény nagy sikert arat, Moldova a fiatalabb korosztályok kedvence lesz. A hatvanas évek közepétől dolgozik a Magyar Rádiónak, a Rádiókabaré állandó munkatársa.
Moldova György irodalmi munkássága négy jól elhatárolható területre oszlik: klasszikus szerkezetű prózai írások és színdarabok, szatírák, riportok, aforizmák. 70-nél több kötetét adták ki, összesen kb. 13–14 millió példányban. Legnagyobb sikereit a szívós oknyomozó munkán alapuló riportköteteinek köszönheti, amelyekben egy-egy gazdasági terület, szakma, hivatás vagy egy-egy tájegység gondjait járja körül (Tisztelet Komlónak, Akit a mozdony füstje megcsapott, A szent tehén, Az Őrség panasza stb.). Tízezrek nézték meg színdarabjait, a Légyszíves Jeromost (Petőfi Színház), az Arrividerci Budapestet (Kamara Varieté), a Parlament gebinbét (Irodalmi Színpad), Az élet oly rövidet (Irodalmi Színpad), a Titkos záradékot (Nemzeti Színház), az Ifjú Gárdát (Játékszín).
Moldova György semmilyen politikai pártnak nem volt tagja, független baloldali elkötelezettségűnek vallja magát, de 1994-ben felhagyott az aktív politizálással, ellentétben a sporttal. Több mint harminc éve lelkes játékosa a Szocreál, később Hunreál nevű futballcsapatnak, mely előzetesen a Magyar Írószövetség, majd az újságíró-szövetség támogatásával működött, mára független társadalmi egyesületté vált. Moldova minden bizonnyal a világ legtöbbet futballozó írója, közel 700 meccsen játszott.
Kiterjedt munkássága elismeréseként többek között megkapta az Aranysíp kitüntetést mint tiszteletbeli vasutas, a Közbiztonsági Díj arany fokozatát, valamint a bolgár Hitar Petar nemzetközi szatíradíjat.
Fontosabb díjak, elismerések:
1967 – SZOT-díj
1973, 1978 – József Attila-díj
1981 – Karinthy-gyűrű
1983 – Kossuth-díj
1993 – Nagy Lajos-díj
1994 – Maecenas-díj
1995 – MSZOSZ-díj
1995 – Demény Pál-emlékérem
2000 – Kollektív Pulitzer-díj
2010 – Prima Primissima-díj
forrás: pim.hu